Sziasztok!
Hoztam az elsőt.
Sok komit, hogy milyen lett.
Reggel kedves anyukám üvöltésére keltem:
-Miaaaa!Gyerünk, told már ide a képedet!
-Jól van, már fent vagyok!-mondtam reflexből.
Felültem, és nyújtóztam egyet, majd valahogy kimásztam az ágyból.
Ránéztem a naptárra: Július 1.
-Végre.-mondtam csak magamnak.-Már csak egy hónap, és 18 leszek.
VÉGREEE!!!!
Kinyitottam szekrényemet, mintha egy csatateret néznék.
-Itt is rendet kell majd raknom a nyáron, úgyis olyan unalmas lesz...-dünnyögtem az orrom alá.
Kotorászni kezdtem.
Végül e mellett döntöttem:
-Most már...
-Szia El, gyere te is ülj le!
-Köszi anyu már ettem.-Eliza most 2 hónapos terhes, kicsit látszott már a hasa, amit most meg is simogatott.-Csak Mirát akartam látni.
-Ó kössz...-,,mosolyogtam" rá egy fancsali vigyorral, amit viszonzott.
Igaz már 21 éves, de még mindig vevő a gyerekes dolgaimra.
Eliza visszabattyogott a szobájába.
Kopogtak az ajtón.Egyből felpattantam az asztaltól és odarohantam ajtót nyitni.
-Igen?!-néztem furcsán a szomszédunkra.
Azt hiszem Márknak hívják és 18 éves.
Nem nagyon bírtam, mert mindig bunkóskodott a ,,picikkel", avagy velünk.
-A kutyád már megint átjött hozzánk, és nem tudom megfogni.-mondta flegmán, nem is rám nézett közben.
Ez nagyon idegesített mivel mindig ezt csinálja.
-Mert béna vagy!-mondtam mérgesen, miközben elviharzottam mellette.
Szerencsére nem hallotta.
Amint Bonnie meglátott, oda rohant hozzám.
-Szia, törpicsek!-köszöntem neki, miközben bátran nyalogatta az arcomat.
-Na most már mehetnél, ne itt sírjátok ki magatokat!
Mikor hátat firdított nyelvet öltöttem rá.
Bonnieval az ölembe tértem vissza a házba.
-Bonni megint átment!-mondtam, és megpöcköltem az orrát.-De most már megyek mert már 7:34, és Nikivel megbeszéltük, hogy 45-kor találkozunk.
-Akkor siess!-rám se nézett, fel kaptam a táskám és az ajtó felé indultam.
10 perc múlva megláttam Nikit, amint éppen megbotlik valakiben.
-Jajj, sajnálom...-én is odasiettem.
Egy új lány volt.
-Semmi baj!-guggolt le, hogy a könyveit összeszedje.-Amúgy sziasztok!-mosolygott.
-Szia!-köszöntem egyszerre mindkettőjüknek.-Hogy hívnak?-néztem a lányra.
-Varró Bettina, de csak hívjatok Bettinek.
-Az én nevem Szakácsi Miranda, ő pedig Jankovics Nikolett.
-Ó...Megtudjátok mutatni a sulit?-kérdezte reménykedve.
Mivel igen kicsi városkában lakunk, csak egy közép suli van.
-Még csak most költöztünk ide a családommal, vagyis én és anya...
-Persze, mi is oda igyekszünk!-mosolygott most már Niki is.
Hármasban indultunk a "hosszú" útra, avagy a suliba.
-Hanydikos vagy?-kíváncsiskodtam Bettitől.
-11.-be, azt hiszem.
-Mi is!-nézett fel vidáman Niki.
-Komolyan?-csodálkozott, meglepődve.-Legalább lesz akit ismerek, úgy mond ismerősöm.
-Amúgy ismered az 1D-t?-kérdeztem izgatottan.
-Parancsolsz?Hogy mit?-húzta fel a szemöldökét.
-Ma mész valahová?-pillantottam rá?
-Nem, legalább is szerintem.Miért?
-Túl sok mindent kell mesélnünk neked róluk, hogy nem elég rá pár szünet.Úgy hogy jó lenne ha átjönnétek hozzám.
-Én megyek!-mondta Niki.
-Majd még megkérdezem anyut.-nézett a távolba.
-Amúgy, hogy van Eliza?-hozta fel a témát Niki, aminek nem nagyon örültem.
-Jól...túlságosan is.-fűztem hozzá.
Mára már bőven elég volt belőle.
Hhhííííí!-kerekedtek ki a szemei Bettnek.-Mi történt vele, és ő meg ki?
-Valaki óvszer nélkül megdöngette...-goondoltam magamban.
-Miranda nővére, és várandós.-válaszolt helyettem Niki.
-Hol tart?-kíváncsískodott tovább.
-2 hónap, de ennyi elég lesz belőle.-zártam le a témát.
Éppen beléptünk a suli kapuin.
